http://s3.bitefight.hu/user/bite/147015

 Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (oroszul Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, röviden Советский Союз [Szovetszkij Szojuz] vagy CCCP) kommunista berendezkedésű állam volt Eurázsiában 1922 és 1991 között. Fővárosa és az ország gazdasági, közlekedési, oktatási valamint politikai központja Moszkva volt. Sokszor pontatlanul Oroszországnak nevezték az elődállam után. 1945-től 1991-es széthullásáig az Amerikai Egyesült Államokkal együtt szuperhatalom volt.
A hidegháború során a Szovjetunió vált a világ kommunista államai elsődleges mintájává; a kormányt és a politikai szervezeteket egyetlen párt, a Szovjetunió

A Szovjetunió pártállam volt, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) irányított.

VLAGYIMIR ILIJICS LENIN: 

Vlagyimir Iljics Lenin (oroszul Владимир Ильич Ленинsz. Vlagyimir Iljics Uljanov (Ульянов), (Oroszország, Szimbirszk, 1870. április 22. (április 10. a régi orosz naptár szerint) – 1924. január 21., Gorkij) orosz nemzetiségű szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója.

Lenin nevével kapcsolatban megjegyzendő, hogy azon kevés orosz név egyike, melyet magyarul hagyományosan nem az elfogadott orosz–magyar átírással szokás átírni. A név magyar átírása ugyanis a hagyományos orosz–magyar átírási szabvány szerint Lenyin lenne. (Két további példa, amelyek kivételt képeznek a szabvány alól: Anyegin és Sztálin.)

A „Lenin” név az egyik forradalmi álneve volt. Ennek eredetéről több elmélet is létezik; ő maga soha nem tisztázta, hogy miért választotta ezt a nevet. Valószínűleg a Léna folyóhoz van köze, ahogyan egy másik orosz marxista, Gregorij Plehanov álneve „Volgin” volt a Volga folyó alapján. Az elmélet alapján Lenin azért választotta a Léna folyót, mert hosszabb, és a Volgával ellenkező irányba folyik, ugyanakkor Lenin abban az időben nem volt Plehanovval ellentétben. Azt is gondolták, hogy a Léna folyó melletti száműzetéséhez van köze, de azt is megelőzi a névválasztás. A nyugati antikommunista irodalom gyakran „Nyikolaj Lenin” néven emlegeti, ami az eredeti álneve volt, azonban nem ezen a néven vált ismertté. A „Nyikolaj” álnevet azért választhatta, mert nagyon gyakran használt orosz keresztnév.

Egy kutató Lenin apját is kétségbe vonja (aki szerint valójában Ivan Szidorovics Pokrovszkij, a család orvosa nemzette a későbbi politikust), ennek alapján apai neve is Ivanovics lenne, ahogyan egyébként a diplomájában is szerepel.

JOSZIF VISSZARIONOVICS SZTÁLIN: 

Joszif Visszarionovics Sztálin (oroszul Иосиф Виссарионович Сталин (grúzul: Ioszeb Dzsugasvili, იოსებ ჯუღაშვილი) (Gori, Orosz Birodalom, 1878. december 18.[1] – Kuncevo, Moszkva mellett, 1953. március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára (1922-1953), a Szovjetunió generalisszimusza.

A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. A Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott kommunista diktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása a Szovjetunióban, az ellenzék tagjainak üldözése, sokak kivégzése. Az ő nevéhez fűződik a világ legnagyobb megsemmisítőtábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulág rendszerének kiterjesztése. Erőteljes személyi kultuszt alakított ki: arcképét minden középületben elhelyezték, városokat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki, tapsolni kellett, amikor kimondták a nevét.

Kísérlete a bolsevista szovjet rendszer egész világra való kiterjesztésére

SZTÁLIN RÁDIÓBESZÉDE 1941.júlis 3.

Elvtársak! Polgárok! Testvérek!
Hadseregünk és Hajóhadunk katonái!

Hozzátok fordulok, Barátaim!

A hitleri Németországnak hazánk ellen június 22-én megindított hitszegő katonai támadása folytatódik. Dacára annak, hogy a Vörös Hadsereg hősiesen ellenáll, s az ellenség legjobb hadosztályait és légi haderejének legjobb osztagait már szétzúzta és a harcmezőn elpusztította, az ellenség, újabb erőket dobva a frontra, tovább nyomul előre. A hitleri csapatoknak sikerült elfoglalniuk Litvániát, Lettország jelentékeny részét, Belorusszia nyugati részét, Nyugat-Ukrajna egy részét. A fasiszta légi haderő kiterjeszti bombavető-repülőgépei hadműveleteinek színterét, bombázza Murmanszkot, Orsát, Mogiljovot, Szmolenszket, Kievet, Odesszát, Szevasztopolt. Hazánkat komoly veszély fenyegeti.

Hogyan történhetett, hogy dicső Vörös Hadseregünk több városunkat és körzetünket átengedte a fasiszta csapatoknak? Vajon a német fasiszta seregek valóban legyőzhetetlenek, mint ahogy ezt a kérkedő fasiszta propagandisták szakadatlanul világgá kürtölik?

Persze hogy nem! A történelem azt mutatja, hogy legyőzhetetlen hadseregek nincsenek és nem voltak. Napóleon hadseregét legyőzhetetlennek tartották, és mégis, hol orosz, hol angol, hol német csapatok verték meg. Vilmos német hadseregét az első imperialista háború idején szintén legyőzhetetlennek tartották. De az orosz és az angol-francia csapatok többízben mégis megverték, végül pedig az angol-francia csapatok szétzúzták. Ugyanezt kell mondanunk a jelenlegi német fasiszta Hitler-hadseregről is. Ez a hadsereg még nem talált komoly ellenállásra az európai kontinensen. Csak a mi területünkön talált komoly ellenállásra. És ha ezen ellenállás eredményeképpen Vörös Hadseregünk szétzúzta a német fasiszta hadsereg legjobb hadosztályait, akkor ez azt jelenti, hogy Hitler fasiszta hadseregét is szét lehet verni és szét is fogjuk verni, mint ahogyan Napóleon és Vilmos hadseregeit is szétverték.

Ha területünk egy részét a német fasiszta csapatok mégis elfoglalták, ez főképp annak tudható be, hogy a fasiszta Németország háborúja a Szovjetunió ellen a német csapatok számára kedvező, a szovjet csapatok számára kedvezőtlen feltételek mellett kezdődött. A dolog úgy áll, hogy Németország - mint háborút viselő ország - csapatait már teljes mértékben mozgósította, és az a 170 hadosztály, melyet Németország a Szovjetunió ellen vetett be és a Szovjetunió határaihoz felvonultatott, teljes készenlétben állott, s csak a jelet várta a támadásra, míg a szovjet csapatokat még mozgósítani kellett, s fel kellett vonultatni a határra. Nem kis jelentősége volt ebben annak a körülménynek is, hogy a fasiszta Németország váratlanul és hitszegő módon széttépte a közte és a Szovjetunió között 1939-ben kötött megnemtámadási egyezményt, nem törődve azzal, hogy Németországot az egész világ támadó félnek fogja tartani. Érthető, hogy a mi békeszerető országunk, amely nem akarta magára venni a béke megszegésének kezdeményezését, nem léphetett a hitszegés útjára.

Megkérdezhetik: mikép történhetett, hogy a szovjet kormány hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni olyan hitszegő emberekkel és szörnyetegekkel, mint amilyen Hitler és Ribbentrop? Nem követett-e el hibát a szovjet kormány ebben a kérdésben? Természetesen nem ! A megnemtámadási egyezmény két állam között megkötött békeegyezmény. Éppen ilyen egyezményt ajánlott fel nekünk Németország 1939-ben. Elutasíthatta-e a szovjet kormány ezt az ajánlatot? Azt hiszem, hogy egyetlen békeszerető állam sem utasíthat el egy szomszédos hatalommal való békeegyezményt, még akkor sem, ha e hatalom élén olyan szörnyetegek és kannibálok állanak, mint Hitler és Ribbentrop. Ennek természetesen van egy elengedhetetlen feltétele - az, hogy a békeegyezmény ne érintse sem közvetlenül, sem közvetve a békeszerető állam területi épségét, függetlenséaét és becsületét. Mint isrneretes, a Németország és a Szovjetunió között megkötött megnemtámadási egyezmény igenis ilyen egyezmény.

Mit nyertünk mi azzal, hogy megkötöttük Németországgal a megnemtámadási egyezményt? Biztosítottuk országunknak másfél éven át a békét és azt a lehetőséget, hogy erőinket előkészítsük az ellenállásra, ha a fasiszta Németország az egyezmény ellenére meg merné támadni országunkat. Ezzel mi határozottan nyertünk, a fasiszta Németország pedig vesztett.

Mit nyert és mit vesztett a fasiszta Németország azzal, hogy hitszegő módon széttépte az egyezményt és megtámadta a Szovjetuniót? A fasiszta Németország ezzel csapatai számára rövid időre némikép előnyösebb helyzetet teremtett, de vesztett politikailag, mert az egész világ színe előtt véres támadóként leplezte le magát. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ez a rövid ideig tartó katonai nyereség Németország számára csupán epizód. Ellenben az óriási politikai nyereség a Szovjetunió számára komoly és huzamos időre kiható tényező; e tényező alapján kell kibontakoznia a Vörös Hadsereg döntő katonai sikereinek a fasiszta Németország elleni háborúban.

Ezért van az, hogy egész dicsőséges hadseregünk és hajóhadunk s rettenthetetlen repülőink, országunk népei, Európa, Amerika és Ázsia legjobbjai, végül, Németország legjobbjai, egytől egyig megbélyegzik a német fasiszták hitszegő eljárását és rokonszenveznek a szovjet kormánnyal, helyeslik a szovjet kormány magatartását és látják, hogy a mi ügyünk igaz ügy, hogy az ellenséget szét fogjuk zúzni, hogy győznünk kell.

A ránk erőszakolt háború következtében országunk élet-halál harcba szállt legádázabb és legálnokabb ellenségével: a német fasizmussal. Csapataink hősiesen harcolnak a harckocsikkal és repülőgépekkel állig felfegyverzett ellenség ellen. A Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad, számtalan nehézséaet leküzdve, önfeláldozóan harcol minden talpalatnyi szovjet földért. Harcba lépnek a Vörös Hadsereg főerői, melyek a harckocsik és repülőgépek ezreivel vannak felfegyverezve. A Vörös Hadsereg katonáinak bátorsága példátlan. Az ellenséggel szemben kifejtett ellenállásunk egyre nő és erősödik. A Vörös Hadsereggel együtt hazánk védelmére kel az egész szovjet nép.

Mi szükséges ahhoz, hogy elhárítsuk a hazánk felett tornyosuló veszélyt, és milyen intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy szétzúzzuk az ellenséget?

Mindenekelőltt szükséges, hogy népünk, a szovjet emberek, megértsék, milyen óriási veszély fenyegeti országunkat, hogy felhagyjanak a nyugodalmassággal, a gondtalansággal, a békés építés hangulatával, ami teljesen érthető volt a háború előtti időkben, de végzetes ma, mikor a háború gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Az ellenség kegyetlen és kérlelhetetlen. Meg akarja hódítani verejtékünkkel öntözött földjeinket, meg akarja kaparintani munkánkkal szerzett gabonánkat és kőolajunkat. Az ellenség célja az, hogy visszaállítsa a földesurak hatalmát, hogy visszaállítsa a cárizmust, hogy szétrombolja az oroszok, ukránok, beloruszok, litvánok, lettek, észtek, üzbégek, tatárok, moldovánok, grúzok, örmények, azerbajdzsánok és a Szovjetunió többi szabad népének nemzeti kultúráját és nemzeti államiságát, hogy elnémetesítse, s a német hercegek és bárók rabszolgáivá tegye őket. Tehát a szovjet állam életéről és haláláról, a Szovjetunió népeinek életéről és haláláról van szó, arról, hogy szabadok maradjanak-e a Szovjetunió népei, vagy pedig rabszolgaságba süllyedjenek. A szovjet embereknek meg kell ezt érteni, fel kell hagyniuk a gondtalansággal, mozgósítaniuk kell önnönmagukat, és egész munkájukat a háború követelményeinek megfelelően új alapon kell megszervezniük, nem ismerve kíméletet az ellenséggel szemben.

Szükséges továbbá, hogy sorainkban ne legyen helye a siránkozóknak és gyáváknak, pánikterjesztőknek és dezertőröknek, hogy embereink ne ismerjenek félelmet a harcban és önfeláldozóan menjenek honvédelmi, felszabadító háborúnkba a fasiszta területrablók ellen. A nagy Lenin, aki államunkat megteremtette, azt mondotta, hogy a szovjet emberek alaptulajdonsága a bátorság, a merészség legyen, a harcban ne ismerjenek félelmet és legyenek készek a néppel együtt harcolni hazánk ellenségei ellen. A bolsevikok e nagyszerű tulajdonságát magukévá kell hogy tegyék Vörös Hadseregünknek, Vörös Hajóhadunknak és a Szovjetunió összes népeinek milliói és milliói.

Egész munkánkat azonnal a háború követelményeinek megfelelően kell átszerveznünk, mindent a front érdekeinek és annak a feladatnak kell alárendelnünk, hogy az ellenséget szétzúzzuk. A Szovjetunió népei látják most, hogy veszett dühében és gyűlöletében a német fasizmus kérlelhetetlen hazánkkal szemben, amely az összes dolgozónak szabad munkát és jólétet biztosított. Szükséges, hogy a Szovjetunió népei harcra keljenek az ellenség ellen jogaik és földjük védelmére.

A Vörös Hadseregnek, a Vörös Hajóhadnak és a Szovjetunió minden polgárának minden talpalatnyi szovjet földet védelmeznie kell. A népünkre jellemző bátorsággal, kezdeményezéssel és leleményességgel utolsó csepp véréig kell harcolnia városainkért és falvainkért.

Meg kell szerveznünk a Vörös Hadsereg támogatását minden téren, biztosítanunk kell számára a fokozott utánpótlást emberekben, gondoskodnunk kell róla, hogy ellássuk mindennel, amire szüksége van. Meg kell szerveznünk a csapatok s hadianyagok gyors szállítását és a sebesülteknek nyújtandó nagyarányú segítséget.

Meg kell erősítenünk Vörös Hadseregünk mögöttes területét, ennek kell alárendelnünk egész munkánkat és biztosítanunk kell minden üzem fokozott munkáját, több puskát, gépfegyvert, ágyút, töltényt, lövedéket, repülőgépet kell gyártanunk, meg kell szerveznünk az üzemek, villanytelepek, telefon- és távíróösszeköttetés őrizetét és a helyi légvédelmet.

Könyörtelen harcot kell szerveznünk a mögöttes terület mindennemű szétzüllesztője, a szökevények, a pánik- és rémhírterjesztők ellen, meg kell semmisítenünk a kémeket, diverzánsokat és ellenséges ejtőernyősöket. Mindebben gyors támogatást kell nyújtanunk üldöző zászlóaljainknak. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ellenség álnok, ravasz, hogy jártas a csalásban és az álhírek terjesztésében. Mindezt figyelembe kell venni és nem szabad beugrani a provokálásnak. Tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó, azonnal haditörvényszék elé kell állítani mindenkit, aki pánikterjesztéssel és gyávasággal gátolja a védelem ügyét.

A Vörös Hadsereg csapatainak kényszerű visszavonulása esetén el kell szállítani az összes vasúti szerelvényt. Egyetlen mozdonyt, egyetlen vasúti kocsit, egyetlen kilogramm gabonát, egyetlen liter benzint sem szabad otthagyni az ellenségnek. A kolhozparasztok tereljenek el minden jószágot, a gabonát adják át az állami szerveknek, hogy azt biztonságba helyezzék és a hadtápkörzetbe szállítsák. Minden értékes holmit, többek között a színesfémeket, gabonát és benzint, amit nem lehet elszállítani, feltétlenül meg kell semmisíteni.

Az ellenség által megszállt körzetekben lovas és gyalogos partizánosztagokat kell alakítani, diverziós csoportokat kell létesíteni az ellenséges hadsereg csapatai elleni harcra, a partizánháború kirobbantására az ellenség által megszállt terület minden zugában, a hidak, utak felrobbantására, a telefon- és távíróvezetékek megrongálására, az erdők, raktárak, szállítmányok felgyújtására. Az elfoglalt körzetekben elviselhetetlen viszonyokat kell teremteni az ellenség és összes csatlósai számára, az ellenséget lépten-nyomon üldözni és irtani kell, minden intézkedését meg kell hiúsítani.

A fasiszta Németország elleni háborút nem tekinthetjük közönséges háborúnak. Ez nemcsak két hadsereg közötti háború. Ez a háború egyben az egész szovjet nép nagy háborúja a német fasiszta csapatok ellen. A fasiszta elnyomók elleni, az egész népet felölelő honvédelmi háborúnak nemcsak az a célja, hogy az országunk fölött tornyosuló veszélyt megszüntesse, hanem az is, hogy segítsük Európa összes népét, melyek a német fasizmus igája alatt nyögnek. E fölszabadító háborúban nem leszünk egyedül. E nagy háborúban hű szövetségeseink lesznek Európa és Amerika népei, köztük a német nép is, melyet a Hitler-főkolomposok rabigába döntöttek. A hazánk szabadságáért folyó háború egybe fog olvadni Európa és Amerika népeinek harcával saját függetlenségükért, demokratikus szabadságjogaikért. Ez azon népek egységfrontja lesz, melyek harcolnak a szabadságért és az ellen, hogy Hitler fasiszta hadserege leigázza és leigázással fenyegesse őket. Ezzel kapcsolatban teljesen érthető és jellemző Churchillnek, Nagy-Britannia miniszterelnökének történelmi jelentőségű beszéde a Szovjetuniónak nyújtandó támogatásról és az Amerikai Egyesült Államok kormányának ama nyilatkozata, hogy kész segítséget nyújtani országunknak, - ami a Szovjetunió népeinek szívében csak hálaérzetet kelthet.

Elvtársak! Erőnk mérhetetlen. Az elbizakodott ellenségnek hamarosan meg kell majd erről győződnie. A Vörös Hadsereggel karöltve a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség százezrei indulnak háborúba az ellenség ellen, amely ránktört. Népünk milliós tömegei lépnek a küzdőtérre. Moszkva és Leningrád dolgozói a Vörös Hadsereg támogatására már sokezer főnyi népfölkelő csapat felállításához fogtak hozzá. Minden városban, melyet az ellenség támadásának veszélye fenyeget, ilyen népfölkelő csapatokat kell szerveznünk, harcba kell vinnünk az összes dolgozót, hogy a német fasizmus elleni honvédő háborúnkban testükkel védelmezzék szabadságukat, becsületüket, hazájukat.

A szovjet népek minden erejének gyors mozgósítása és a hitszegően hazánkra tört ellenség visszaverése céljából megalakult az Állami Védelmi Bizottság. Ennek kezében összpontosul most az egész államhatalom. Az Állami Védelmi Bizottság megkezdte munkáját, és arra hívja fel az egész népet, hogy tömörüljön Lenin-Sztálin pártja köré, a szovjet kormány köré, a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad önfeláldozó támogatására, az ellenség szétzúzására, a győzelem kivívására.

Minden erőnkkel támogassuk hős Vörös Hadseregünket, dicső Vörös Hajóhadunkat!

A nép minden erejét vessük harcba az ellenség szétzúzására!

Előre, a győzelemért!

A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM 25. ÉVFORDULÓJÁRA:

Elvtársak!

24 év telt el azóta, hogy győzött nálunk az Októberi Szocialista Forradalom, és országunkban megteremtettük a szovjet rendet. A szovjet rend fennállásának következő, 25. évébe fordulunk.

Az Októberi Forradalom évfordulója alkalmával megtartott ünnepi gyűléseken rendszerint összegezzük az elmúlt évben a békés építés terén elért sikereinket. Valóban meg van rá a lehetőségünk, hogy összegezzük ezeket az eredményeket, mert a békés építés terén elért sikereink nemcsak évről évre, hanem hónapról hónapra növekednek. Hogy miféle sikerek ezek, és mily nagyok, ezt tudja mindenki, barát, ellenség egyaránt.

De az elmúlt év nemcsak a békés építés éve. Ez az év egyúttal a háború éve a német területrablók ellen, akik hitszegően rárontottak békeszerető országunkra. Az elmúlt évnek csupán első hat hónapja alatt folytathattunk békés építő munkánkat. Az évnek második fele, több mint négy hónap, a német imperialisták elleni elkeseredett háborúban telik el. Ilyenformán a háború az elmúlt évben fordulópontot jelentett országunk fejlődésében. A háború jelentősen csökkentette békés építő munkánkat és némely területen teljesen véget vetett neki. Arra kényszerített bennünket, hogy egész munkánkat a háború követelményei szerint szervezzük át. Országunkat egységes, mindent átfogó frontmögötti területté változtatta, mely ellátja Vörös Hadseregünket, Hajóhadunkat.

A békés építés időszaka véget ért. Megkezdődött a német területrablók elleni felszabadító háború időszaka.

Ezért teljesen helyénvaló, ha feltesszük a kérdést, hogy az elmúlt év második felében, illetve az elmúlt év második felének több mint négy hónapja alatt, mik a háború eredményei és milyen feladatokat tűzünk magank elé ebben a felszabadító háborúban ?


A HÁBORÚ MENETE NÉGY HÓNAP FOLYAMÁN

A háború elején tartott egyik beszédemben már mondottam, hogy a háború fenyegető veszélyt teremtett országunk számára, hogy országunkat komoly veszély fenyegeti, hogy ezt a veszedelmet meg kell érteni, fel kell ismerni és egész munkánkat a háborús helyzetnek megfelelően kell átszervezni. Most, négy háborús hónap eredményeképpen, hangsúlyoznom kell, hogy ez a veszedelem nemcsak nem csökkent, hanem ellenkezőleg, még nagyobbodott is. Az ellenség elfoglalta Ukrajna nagy részét, Belorussziát, Moldáviát, Litvániát, Lettorszánot, Észtországot, sok más területet, behatolt a Donyec-medencébe, fekete viharfelhőként lebeg Leningrád felett, dicső fővárosunkat, Moszkvát fenyegeti. A német fasiszta hódítók rabolják országunkat, pusztítják azokat a városokat és falvakat, melyeket a munkások, a parasztok és az intelligencia munkája teremtett meg. A hitlerista hordák gyilkolják országunk békés lakosait, gyötrik, kínozzák őket, nem kímélik az asszonyokat, az öregeket, a gyermekeket. Országunk német megszállás alatt álló területein testvéreink a német elnyomók igáját nyögik.

Miközben hadseregünk és hajóhadunk harcosai a haza becsületét és szabadságát védték s bátran visszaverték az elállatiasodott ellenség támadásait, és a bátorság, s hősiesség példáit mutatták, tengernyi vérveszteséget okoztak az ellenségnek. De az ellenség nem riadt vissza áldozatoktól, a legkevésbé sem kíméli katonái vérét, a kidőltek helyébe újabb és újabb csapatokat vet a frontra és minden erejét megfeszíti, hogy még a tél beállta előtt elfoglalja Leningrádot és Moszkvát, mert tudja, hogy a tél semmi jóval sem kecsegteti.

A háború négy hónapja alatt halottakban 350.000 és nyomtalanul eltűntekben 378.000 embert veszítettünk, sebesültjeink száma pedig 1.020.000. Ugyanezen idő alatt az ellenség halottakban, sebesültekben és foglyokban több mint négy és fél millió embert veszített.

Nem kétséges, hogy Németország, melynek embertartalékjai máris fogytán vannak, a négyhónapos háború eredmenyeképpen sokkal inkább meggyengült, mint a Szovjetunió, melynek tartalékjai teljes méretükben csak most bontakoznak ki.

A "VILLÁMHÁBORÚ" CSŐDJE

Amikor a német fasiszta területrablók rárontottak országunkra, azt gondolták, hogy másfél-két hónap alatt feltétlenül "végeznek" majd a Szovjetunióval és rövid időn belül eljutnak az Urálig. Meg kell állapítani, hogy a németek nem titkolták a "villámgyors" győzelem tervét. Ellenkezőleg, mindenféleképpen reklámozták. De a tények megmutatták, milyen könnyelmű és mennyire alaptalan a "villámgyors" terv. Most ez az agyrémszülte terv végleg meghiúsultnak tekinthető. (Taps.)

Mi a magyarázata annak, hogy a "villámháború", mely sikerült Nyugat-Európában, Keleten nem sikerült és csődöt mondott?

Mire számítottak a német fasiszta stratégák, amikor azt állították, hogy a Szovjetunióval két hónap alatt végeznek és e rövid idő alatt eljutnak az Urálig?

Mindenekelőtt komolyan remélték, hogy sikerül nekik létrehozni egy egyetemes koalíciót a Szovjetnnió ellen, bevonni ebbe a koalícióba Nagy-Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat, előzetesen megfélemlíteni ezen országok kormányköreit a forradalom kísértetével és ilyenformán teljesen elszigetelni országunkat a többi hatalomtól. A németek tudták, hogy politikájuk, amely arra irányult, hogy kihasználják az egyes államok osztályai közötti és ez államok és a szovjetország közötti ellentéteket, már eredménnyel járt Franciaországban, melynek kormányzó körei engedték, hogy megfélemlítsék őket a forradalom kísértetével és ijedtükben Hitler lábához rakták hazájukat s lemondtak az ellenállásról. A német fasiszta stratégák azt hitték, hogy ugyanez történik majd Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal is. A német fasiszták tulajdonképpen azért is küldték Angliába a hírhedt Hesst, hogy csatlakozásra bírják az angol politikusokat a Szovjetunió ellen indítandó általános hadjárathoz. De a németek kegyetlenül elszámították magukat. (Taps.) Hess igyekezete ellenére Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok nemcsak hogy nem csatlakoztak a német fasiszta területrablók hadjáratához a Szovjetunió ellen, hanem ellenkezőleg, egy táborba kerültek a Szovjetunióval Hitler-Németország ellen. A Szovjetuniót nemcsak hogy nem sikerült elszigetelni, hanem ellenkezőleg, új szövetségeseket szerzett: Nagy-Britanniát, az Amerikai Egyesült Államokat és más, a németek által megszállt országokat. Kiderült, hogy a német politika, mely az ellentétekkel és a forradalom kísértetével való rémísztgetéssel dolgozott, eljátszotta szerepét és már nem állja meg helyét az új helyzetben. És nemcsak nem állja meg helyét, de nagy veszedelmeket is jelent a német területrablók számára, mert a háború új körülményei között egyenesen ellenkező eredményekre vezet.

Másodszor, a németek a szovjet rend megingására, a mögöttes szovjet területek ingatag voltára számítottak, és azt hitték, hogy az első komoly csapás, a Vörös Hadsereg első balsikerei után a munkások és parasztok között összeütközések kezdődnek majd, viszályok keletkeznek a Szovjetunió népei között, felkelések törnek ki és az ország szétesik alkatrészeire, ami szükségszerűen megkönnyítené a német területrablók előrenyomulását egészen az Urálig. De a németek itt is kegyetlenül elszámították magukat. A Vörös Hadsereg balsikerei nemcsak nem gyengítették, hanem ellenkezőleg, még jobban megerősítették a munkások és parasztok szövetséaét, valamint a Szovjetunió népeinek barátságát. (Taps.) Sőt mi több, a Szovjetunió népeinek családját egységes, megdönthetetlen táborrá tették, mely önfeláldozóan támogatja Vörös Hadseregét, Vörös Hajóhadát. A szovjet hátország még sohasem volt olyan szilárd, mint amilyen most. (Viharos taps.) Egészen valószínű, hogy bármilyen más állam, ha olyan területi veszteségek érnék, mint amilyenek a mi jelenlegi területi veszteségeink, nem állná ki a megpróbáltatást és bomlásnak indulna. Ha a szovjet rend olyan könnyen kiállotta a megpróbáltatást és még jobban megerősítette hátországát, akkor ez azt jelenti, hogy a szovjet rend most a legszilárdabb társadalami rend. (Viharos taps.)

A német területrablók végül a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad gyengeségére számítottak, feltételezték, hogy a német hadseregnek és a német flottának az első csapással sikerült elsöpörni és szétkergetni hadseregünket és hajóhadunkat, és utat törni magának, hogy akadálytalanul behatoljon országunk belsejébe. De a németek itt is kegyetlenül elszámították magukat, túlbecsülték saját erejüket és lebecsülték hadseregünket és hajóhadunkat. A mi hadseregünk és a mi hajóhadunk persze még fiatal, mindössze négy hónapja harcol, még nem volt módjában teljesen tapasztalt hadsereggé és hajóhaddá válni, míg velük szemben ott áll a már két éve háborút folytató németek tapasztalt flottája és háborús tapasztalatokkal rendelkező hadserege. De, először: a mi hadseregünk szelleme sokkal magasabb, mint a német hadseregé, mert a mi hadsereaünk a hazáját védelmezi az idegen területrablók ellen és hisz ügyének igazában, míg a német hadsereg rablóháborút visel, idegen országot fosztogat és egy percig sem hihet ocsmány ügyének igazában. Nem lehet kétséges, hogy a haza védelmének eszméje, melynek nevében a mi embereink harcolnak, hadseregünk soraiban hősöket kell hogy szüljön és tényleg szül is, akik egybeforrasztják a Vörös Hadsereget. Ellenben az idegen ország elfoglalásának és kirablásának eszméje, melynek nevében a németek a háborút tulajdonképpen viselik, hivatásos rablókat kell hogy szüljön a német hadseregben és tényleg szül is hivatásos rablókat, akik híján vannak minden erkölcsi alapnak és szétbomlasztják a német hadsereget. Másodszor: a német hadsereg országunk belsejébe hatolva eltávolodik a német hadtápterülettől, ellenséges környezetben kénytelen működni, idegen országban új frontmögötti területet kénytelen teremteni, melyet ráadásul még partizánjaink is pusztítanak, ami gyökerében dezorganizálja a német hadsereg ellátását, arra kényszeríti, hogy saját frontmögötti területétől féljen és megöli benne a helyzetének szilárdságába vetett hitet. Ezzel szemben a mi hadseregünk hazai környezetben működik, a mögöttes terület szakadatlanul támogatja, biztosnak tudja emberanyaggal, hadifelszereléssel, élelemmel való ellátását és szilárdan bízik mögöttes területében. Ezért bizonyult a mi hadseregünk erősebbnek, mint azt a németek feltételezték, a német hadsereg pedig gyengébbnek, mint ezt a német területrablók hencegő reklámjai alapján ítélve fel lehetett volna tételezni. Leningrád és Moszkva védelme, ahol hadosztályaink nemrégen a németeknek mintegy harminc színe-java hadosztályát semmisítették meg, mutatja, hogy a honvédő háború tüzében új szovjet harcosok és parancsnokok, repülők, tüzérek, aknavetők, tankisták, gyalogosok, tengerészek edződnek meg és már meg is edződtek, akik holnap a német hadsereg rémei lesznek. ( Viharos taps.)

Kétségtelen, hogy mindezek a körülmények együttvéve előre eldöntötték a "villámháború" elkerülhetetlen csődjét Keleten.


HADSEREGÜNK IDEIGLENES BALSIKEREINEK OKAI

Mindez persze igaz. De az is igaz, hogy e kedvező körülmények mellett a Vörös Hadsereg számára számos kedvezőtlen körülmény is fennáll. Ezen kedvezőtlen körülmények miatt hadseregünket ideiglenes balsikerek érik, kénytelen visszavonulni, kénytelen országunk számos területét átengedni az ellenségnek.

Mik ezek a kedvezőtlen körülmények? Mi az oka a Vörös Hadsereg ideiglenes katonai balsikereinek? A Vörös Hadsereg balsikereinek egyik oka az, hogy Európában nincsen második front a német fasiszta csapatok ellen. Arról van szó, hogy jelenleg az európai kontinensen Nagy-Britanniának és az Amerikai Egyesült Államoknak nincsen semmiféle hadserege, amely háborút viselne a német fasiszta csapatok ellen, minek folytán a németeknek nem kell elaprózni erejüket és nem kell két fronton, Nyugaton és Keleten viselni háborút. Ez a körülmény pedig azt vonja maga után, hogy a németek, akik biztosítottnak tekintik nyugati hátországukat, minden csapatukat és szövetségeseik csapatait Európában országunk ellen vethetik harcba. A helyzet most az, hogy országunk egyedül, katonai segítség nélkül folytat honvédő háborút a németek, finnek, románok, olaszok, magyarok egyesült ereje ellen. A németek kérkednek ideiglenes sikereikkel, mértéktelenül dicsőítik hadseregüket, s erősítgetik, hogy hadseregük mindig le tudja győzni a Vörös Hadsereget, ha egyedül áll vele szemben. De a németek bizonygatása üres hencegés, mert érthetetlen, hogy miért vették igénybe a finnek, románok, olaszok, magyarok segítségét a Vörös Hadsereg ellen, mely kizárólag saját erejével harcol, külső katonai segítség nélkül. Kétségtelen, hogy a német hadsereg helyzetét jelentősen megkönnyíti az, hogy nincs ellenük Európában második front. De az is ketségtelen, hogy a második front létrejötte az európai kontinensen - s ennek a frontnak a legközelebbi időben letre kell jönnie (viharos taps) - lényegesen megkönnyíti majd hadseregünk helyzetét a német hadsereggel szemben.

Hadseregünk ideiglenes balsikereinek másik oka az, hogy nincsen elegendő harckocsink és részben repülőgépünk. A mai háborúban a gyalogságnak igen nehéz harcolnia harckocsik s elegendő légi fedezet nélkül. A mi légierőnk minőségileg felülmúlja a német légierőt és dicső pilótáink a megfélemlíthetetlen harcosok hírnevére tettek szert. (Taps) De repülőgépünk egyelőre még kevesebb van, mint a németeknek. Harckocsijaink minőségileg jobbak a német harckocsiknál, és dicső tankistáink és tüzéreink többször megfutamították a sokat dícsért német csapatokat nagyszámú harckocsijukkal egyetemben. (Taps.) Ám a németeknek mégis több harckocsijuk van, mint nekünk. Ez a német hadsereg ideiglenes sikereinek titka. Nem mondhatjuk, hogy a mi tankiparunk rosszul dolgozik, és hogy kevés harckocsit ad a frontunknak. Nem, a mi tankiparunk igen jól dolgozik, és sok kitűnő harckocsit állít elő. De a németek sokkal több harckocsit gyártanak, mert most nemcsak a saját tankiparuk áll rendelkezésükre, hanem Csehszlovákia, Belgium, Hollandia, Franciaország ipara is. E körülmények nélkül a Vörös Hadsereg régen szétverte volna a német hadsereget, amely nem megy harcba harckocsik nélkül, és ha nincs fölénye harckocsikban, nem állja a mi csapataink csapásait. (Taps.)

Csak egy mód van rá, hogy megszüntessük a németek fölényét és ezzel gyökeresen megjavítsuk hadseregünk helyzetét. Ennek nemcsak az a módja, hogy többszörösére emeljük a harckocsik termelését országunkban, hanem az is, hogy erősen fokozzuk a tankelhárító repülőgépek, a tankelhárító fegyverek és ágyúk, a harckocsik elleni gránátok és aknavetők termelését, hogy minél több tankvermet és mindenféle egyéb tankakadályt építsünk.

Ez most a feladat.

Ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, és ezt a feladatot bármi áron teljesítenünk kell!

KIK A "NEMZETI SZOCIALISTÁK"?

A német területrablókat, azaz a hitleristákat rendszerint fasisztáknak nevezik. A hitleristák, mint kiderül, ezt helytelennek tartják, és makacsul továbbra is "nemzeti szocilaistáknak" nevezik magukat. Tehát a németek arról akarnak bennünket meggyőzni, hogy a hitleristák pártja, a német hódítók pártja, amely Európát kirabolja és szocialista államunk ellen gaz támadást szervezett, szocialista párt. Lehetséges-e ez? Mi lehet közös a szocializmus és az elállatiasodott, Európa népeit fosztogató és elnyomó hitleri területrablók között?

Lehet-e a hitleristákat nacionalistáknak tekinteni? Nem. A valóságban a hitleristák most nem nacionalisták, hanem imperialisták. Amíg a hitleristák a németlakta területeket foglalták egybe, és a Rajnavidéket, Ausztriát stb. újraegyesítettek Németországgal, addig bizonyos joggal tarthatták őket nacionalistáknak. De amikor már idegen területeket ragadtak el és rabságba vetettek európai nemzeteket - cseheket, szlovákokat, lengyeleket, norvégokat, dánokat, hollandokat, belgákat, franciákat, szerbeket, görögöket, ukránokat, belorusszokat, a Balti-tenger mellékén lakó népeket stb., és világuralomra kezdtek törni, a hitler-párt megszűnt nacionalista párt lenni, mert ettől a perctől kezdve imperialista, területrabló, elnyomó párttá lett.

A hitleristák pártja imperialisták pártja éspedig a legragadozóbb és legrablóbb imperialistáké a világ összes imperialistái közül.

Tekinthetjük-e a hitleristákat szocialistáknak? Nem, nem tekinthetjük. A valóságban a hitleristák a szocializmus ádáz ellenségei, a legbőszebb és lenelvetemültebb reakciósok, akik Európa munkásosztályát és népeit megfosztották a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól. A hitleristák, hogy leplezzék reakciós-terrorista mivoltukat, plutokratának szidják az angol-amerikai belpolitikai rendszert. De Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban megvannak az elemi demokratikus szabadságjogok, megvannak a munkások és alkalmazottak szakszervezetei, vannak munkáspártok, van parlament, Németországban pedig a hitler-rendszer alatt megsemmisítették mindezeket az intézményeket. Csak ezt a két tényt kell egymással szembeállítani, hogy megértsük a hitler-rendszer reakciós lényegét és azt, hogy milyen hazug a német fasiszták fecsegése az angol-amerikai plutokratikus rendszerről. A hitler-rendszer lényegében annak a reakciós rendszernek a másolata, amely Oroszországban a cárizmus alatt fennállt. Tudvalevő, hogy a hitleristák éppúgy lábbal tapossák a munkások jogait, az intelligencia jogait és a népek jogait, mint ahogyan lábbal taposta e jogokat a cári rendszer, hogy a hitleristák éppúgy rendeznek középkori zsidópogromokat, mint ahogy a cári rendszer rendezett.

A hitler-párt a demokratikus szabadságjogok ellenségeinek pártja, a középkori reakció és a terrorista pogromkülönítmények pártja.

És ha e fékevesztett imperialisták és bősz reakciósok még mindig a "nacionalisták" és "szocialisták" tógáját öltik magukra, úgy ezt azért teszik, hogy becsapják a népet, bolonddá tegyék az együgyűeket és a "nacionalizmus" és "szocializmus" jelszavával takarják rabló imperialista lényegüket.

Pávatollakkal ékeskedő varjak... de a varjak pávatollban is varjak maradnak.

"Bármilyen eszközzel el kell érni - mondja Hitler, - hogy a németek meghódítsák a világot. Ha meg akarjuk teremteni a mi nagy német birodalmunkat, mindenekelőtt ki kell szorítanunk és ki kell irtanunk a szláv népeket - az oroszokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat, bolgárokat, ukránokat, belorusszokat. Semmi okunk, hogy ezt meg ne tegyük."

"Az ember - mondja Hitler - születésétől fogva bűnös. csak erőszakkal lehet kormányozni. A vele való bánásmódban minden módszer meg van engedve. Ha a politika megköveteli, hazudni kell, árulást elkövetni, sőt ölni is kell."

"Öljetek meg mindenkit, aki ellenünk van, - mondja Göring - öljetek, öljetek, nem ti viselitek ezért a felelősséget, hanem én, ezért csak öljetek!"

"Megszabadítom az embert - mondja Hitler - attól a megalázó agyrémtől, melynek neve: lelkiismeret. A lekiismeret, mint a műveltség is, megnyomorítja az embert. Az az előnyöm, hogy engem nem gátol semmiféle elméleti vagy erkölcsi meggondolás."

A 489. gyalogezrednek kiadott szeptember 25-én kelt egyik parancsában, melyet egy elesett német altisztnél találtak meg, a német parancsnokság ezt mondja:

"Megparancsolom, hogy tüzelj minden oroszra, mihelyt 600 méternyi távolságon belül megjelenik. Az orosznak tudnia kell, hogy elszánt ellenséggel van dolga, akitől semmi elnézést nem várhat."

A német parancsnokságnak egy, a katonákhoz intézett felhívásában, melyet egy elesett hadnagynál, a Frankfurt am Mainból való Gustav Ziegelnél találtak, a következő áll:

"Nincs szíved és idegrendszered, a háborúban erre nincs szükség. Irtsd ki ki magadból a sajnálkozást és a részvétet - ölj meg minden oroszt, minden szovjet embert. Az se tartson vissza, hogy agg vagy asszony, lány vagy fiú áll előtted, ölj, ezzel megmenekülsz a pusztulástól, biztosítod családod jövőjét, és évszázadokra dicsőséget szerzel magadnak."

Íme a hitler-párt vezetői és a hitleri parancsnokság programja és útmutatásai. Olyan emberek programja és útmutatásai, akik kivetkőztek emberi mivoltukból és vadállatok színvonalára süllyedtek le.

S ezek az állati erkölcsű, lelkiismeret nélküli és becstelen emberek szemérmetlenül a nagy orosz nemzet, Plehanov és Lenin, Belinszkij és Csernyiszevszkij, Puskin és Tolsztoj, Glinka és Csajkovszkij, Gorkij és Csehov, Szecsenov és Pavlov, Repin és Szurikov, Szuvorov és Kutuzov nemzetének megsemmisítésére mernek felhívni!...

A német területrablók irtóháborút akarnak folytatni a Szovjetunió népei ellen. Nos, ha a németek irtóháborút akarnak, megkapják. (Viharos, hosszantartó taps.)

Ezentúl a mi feladatunk, a Szovjetunió népeinek feladata, hadseregünk és hajóhadunk harcosainak, parancsnokainak és politikai funkcionáriusainak feladata, kiirtani mind egy szálig azokat a németeket, akik hazánk területére hatoltak, mint hódítók. (Viharos taps, kiáltások: "Helyes !" "Hurrá!")

Nincs kegyelem a német hódítók szárnára!

Halál a német hódítókra! (Viharos taps.)

A NÉMET IMPERIALISTÁK ÉS HADSEREGEIK MEGSEMMISÍTÉSE BIZTOS

Már magában véve az, hogy a német területrablók, akik kivetkőztek emberi mivoltukból, erkölcsi züllöttségükben már régen a vadállatok színvonalára süllyedtek, - már egyedül ez a körülmény amellet szól, hogy biztos pusztulásra vannak ítélve.

De a hitleri területrablók és hadseregeik elkerülhetetlen pusztulását nemcsak erkölcsi tényezők határozzák meg.

Még három alapvető tényező van, melyeknek hatóereje napról-napra nő és amelyeknek a közeljövőben a hitleri rabló imperializmus elkerülhetetlen megsemmisítésére kell vezetniök. (Taps.)

Az első tényező: az imperialista Németország európai mögöttes területe ingatag, Európa "új rendje" ingatag. A német hódítók rabságba vetették az európai kontinens népeit Franciaországtól a szovjet Balti-tengermellékig, Norvégiától, Dániától, Belgiumtól, Hollandiától és Szovjet-Belorussziától a Balkánig és Szovjet-Ukrajnáig, megfosztották őket a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól, megfosztották őket attól a joguktól, hogy sorsukat maguk intézzék, elvették tőlük a kenyeret, a húst, a nyersanyagot, rabjaikká tették őket, keresztre feszítették a lengyeleket, cseheket, szerbeket, és elhatározták, hogy miután Európában uralomra jutottak, ezen az alapon most felépíthetik Németország világuralmát. Ezt ők úgy nevezik, hogy - "Európa új rendje". De miféle "alap" ez? Miféle "új rend" ez? Csak a hitleri öntelt fajankók nem látják, hogy az európai "új rend" és e rend hírhedt "alapja" tűzhányó, amely minden percben kitörhet és eltemetheti a német imperialista kártyavárat. Napóleonra hivatkoznak és azt bizonygatják, hogy Hitler úgy cselekszik, mint Napóleon és mindenben hasonlít Napóleonra. De, először is, nem szabadna emellett megfeledkezni Napóleon sorsáról. Másodszor pedig, Hitler nem hasonlít Napóleonra jobban, mint a kölyökmacska az oroszlánra (derültség, viharos taps), mert Napóleon a reakció erői ellen harcolt, haladó erőkre támaszkodva, Hitler pedig ellenkezőleg, a reakciós erőkre támaszkodik és a haladó erők ellen harcol. Csak a hitlerista berlini fajankók nem tudják megérteni, hogy Európa leigázott népei harcolni fognak, és fel fognak lázadni a hitleri zsarnokság ellen. Ki kételkedhetik abban, hogy a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok teljes támogatást nyújtanak Európa népeinek a hitleri zsarnokság ellen vívott felszbadító harcukban? (Taps.)

A másik tényező a hitleri hódítók német mögöttes területeinek ingatag volta. Amíg a hitleristák a versaillesi szerződés értelmében szétdarabolt Németországot szedték össze, részesülhettek a német nép támogatásában, melyet Németország újraegyesítésének eszméje leklesített. De miután ezt a feladatot megoldották, és a hitleristák az imperializmus útjára, idegen földek meghódításának és idegen népek rabságba vetésének útjára tértek, és Európa, valamint a Szovjetunió népeit a mai Németország esküdt ellenségeivé tették, - a német népben mély változás ment végbe a háború folytatása ellen, a háború megszüntetése érdekében. Több mint kétéves véres háború, melynek még nem látni a végét; milliónyi emberélet elvesztése; éhség; elszegényedés; járványok; körös-körül németellenes atmoszféra; Hitler ostoba politikája, - aki a Szovjetunió népeit a mai Németország esküdt ellenségeivé tette, - mindez a fölösleges és pusztító háború ellen fordította a német népet. Csak a hitleri fajankók nem tudják megérteni, hogy nemcsak az európai mögöttes terület, hanem a német csapatok német mögöttes területe is tűzhányó, amely minden percben kitörhet, és eltemetheti a hitlerista kalandorokat.

Végül: a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok koalíciója a német fasiszta imperialisták ellen. Tény, hogy Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió egységes táborban egyesültek, mely a hitleri imperialisták és hódító hadseregeik megsemmisítését tűzte ki céljául. A mai háború a motorok háborúja. A háborút az nyeri meg, akinek döntő fölénye lesz a motorok előállításában. Ha az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió motortermelését egyesítjük, akkor Németországgal összehasonlítva legalább háromszoros fölénnyel bírunk a motorok termelésében. Ez az egyik alapja a hitleri rabló imperializmus elkerülhetetlen vesztének.

A három állam Moszkvában nemrég megtartott konferenciája, amelyen Nagy-Britannia képviseletében Beaverbrook úr és az Amerikai Egyesült Államok képviseletében Harriman úr vett részt, elhatározta, hogy országunkat rendszeresen segíteni fogja harckocsikkal és repülőgépekkel. Ismeretes, hogy e határozat alapján már kapunk harckocsikat és repülőgépeket. Nagy-Britannia már régebben biztosította országunk ellátását az olyan anyagokkal, melyekben nincs elegendő mennyiségünk, mint pl. az alumínium, ólom, ón, nikkel, kaucsuk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Amerikai Egyesült Államok e napokban elhatározta, hogy a Szovjetuniónak egymilliárd dollár kölcsönt bocsát rendelkezésére - biztonsággal lehet állítani, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió koaliciója reális erő (viharos taps), amely nő, és nőni fog felszabadító ügyünk javára.

Ezek azok a tényezők, amelyek biztosítják a német fasiszta imperializmus elkerülhetetlen vesztét.

FELADATAINK

Lenin kétféle háborút különböztetett meg: hódító, tehát igazságtalan, és felszabadító, igazságos háborút.

A németek most hódító, igazságtalan háborút folytatnak, melynek célja idegen területek elfoglalása és idegen népek leigázása. Ezért minden beesületes embernek fel kell lázadnia a német hódítók ellen, mint ellensége ellen. A Szovjetunió és szövetségesei, Hitler-Németországgal ellentétben, felszabadító, igazságos háborút viselnek, melynek célja Európa és a Szovjetunió leigázott népeinek felszabadítása a hitleri zsarnokság alól. Ezért minden becsületes embernek támogatnia kell a Szovjetunió, Nagy-Britannia és a többi szövetséges hadseregét, mint felszabadító hadseregeket.

Nincsenek és nem is lehetnek olyan háborús céljaink, mint idegen területek elfoglalása, idegen népek leigázása, akár Európa népeiről és területeiről, akár pedig Ázsia népeiről és területeiről, többek között Iránról legyen szó. A mi első célunk felszabadítani saját területeinket és saját népeinket a német fasiszta iga alól.

Nem háborús célunk, és nem is lehet célunk, hogy saját akaratunkat és saját rendszerünket ráerőszakoljuk Európa szláv és egyéb leigázott népeire, akik tőlünk segítséget várnak. A mi célunk az, hogy e népeknek segítsünk felszabadító harcukban a hitleri zsarnokság ellen, és azután rájuk bízzuk, hogy teljesen szabadon rendezkedjenek be saját földjükön, ahogyan akarnak. Semmiféle beavatkozást más népek belső ügyeibe!

De hogy ezeket a célokat megvalósíthassuk, meg kell döntenünk a német területrablók háborús hatalmát, mind egy szálig ki kell irtanunk a német hódítókat, akik betörtek hazánkba, hogy rabságba döntsék. (Viharos, hosszan tartó taps.)

De ehhez az szükséges, hogy hadseregünket és hajóhadunkat egész országunk hatékonyan és aktívan támogassa, hogy munkásaink és tisztviselőink, férfiak és nők fáradhatatlanul dolgozzanak az üzemekben, és egyre több és több tankot, tankelhárító fegyvert és ágyút, repülőgépet, aknavetőt, gépfegyvert, fegyvert, lőszert adjanak a frontnak, hogy kolhozparasztjaink, férfiak és nők fáradhatatlanul dolgozzanak földjeiken és egyre több és több gabonát, húst adjanak a frontnak és az országnak, nyersanyaggal lássák el iparunkat, hogy egész országunk és a Szovjetunió minden népe egyetlen harcos táborrá szerveződjék, mely hadseregünkkel és hajóhadunkkal együtt nagy felszabadító háborút visel hazánk becsületéért és szabadságáért, a német hadseregek megsemmisítéséért. (Viharos taps.)

Ez most a feladat.

Ezt a feladatot teljesíteni tudjuk és teljesítenünk kell.

Csak ha ezt a feladatot teljesítjük, és a német területrablókat megsemmisítjük, csak akkor érhetünk el tartós és igazságos békét.

Fel, a német hódítók teljes megsemmisítésére! (Viharos taps.)

Fel, a hitleri zsarnokság igáját nyögő elnyomott népek felszabadítására! (Viharos taps.)

Éljen a Szovjetunió népeinek törhetetlen barátsága! (Viharos taps.)

Éljen Vörös Hadseregünk és Vörös Hajóhadunk! (Viharos taps.)

Éljen a mi dicső hazánk! (Viharos taps.)

A mi ügyünk igaz ügy - miénk lesz a győzelem!

(Viharos taps. Mindenki feláll. Kiáltások: "Éljen a nagy Sztálin!" "Éljen Sztálin elvtárs!" Viharos, szűnni nem akaró ováció. Az "Internacionálét" éneklik.)

MAO CE-tung

1893. december 26-án született a kínai Hunan tartománybeli Shaoshan faluban. Szülei jómódú parasztok voltak, akik földművelésből éltek.

18 évesen katona lett. Részt vett a kínai polgári forradalomban, majd tanítói képesítést szerzett, s a pekingi egyetem segédkönyvtárosa lett. 

Az oroszországi forradalom idején, 1920-ban ismerkedett meg a kommunista mozgalommal és azok eszméivel. A Kínai Kommunista Párt megalakulásánál, 1921. július elsején, ő képviselte a hunani csoportot, a párt tizenkét alapítójának egyikeként. Ezért kapta később a nagy kormányos nevet arra utalva, hogy a kezdetek óta rajta tartja kezét a kormányrúdon. 

A kínai kommunisták többsége eleinte nem a munkásosztályból, hanem a kispolgári értelmiség köreiből került ki. Mao felismerte, hogy a munkásságot is be kell vonni a kommunista eszmék terjesztésébe. 

1923-ban már a központi bizottság és a politikai bizottság tagja, a következő évtől pedig a központi bizottság szervezési osztályának vezetője volt. Ettől kezdve rendszeresen dolgozott a Kínai Nemzeti Pártnak is (Kuomintang), ugyanis ekkortájt a szovjet támogatás még nem a kínai kommunistákat, hanem a köztársaságpárti nemzeti erőket segítette.  

1927-ben a Kínai Nemzeti Párt kettévált, így Mao szembekerült Csang Kaj-sekkel. Politikai aktivitása is megváltozott: ettől kezdve a kommunista rendszer bármi áron való megteremtése lett a célja. 

FIDEL CASTRO

Fidel Alejandro Castro Ruz (1926. augusztus 13.) Kuba diktátora (elnök, miniszterelnök, a kubai hadsereg parancsnoka, pártvezető).

Fulgencio Batista rezsimjének megdöntése után 1959-től 1976-ig az ország miniszterelnöke volt, amikor is az Államtanács és a Miniszterek Tanácsának elnöke lett.

1965-ben ő lett a Kubai Kommunista Párt első főtitkára, és az ő vezetésével vált az ország egypárti szocialista köztársasággá. 2008. február 19-én hivatalosan lemondott elnöki és hadvezéri posztjáról.

CHE GUEVARA

Ernesto Rafael Guevara de la Serna [erˈnesto rafaˈel geˈβaɾa delaˈserna] (Rosario,Argentína, 1928. június 14. – La Higuera, Bolívia, 1967. október 9.), ismertebb nevén Che Guevara, vagy egyszerűen Che orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter. Bár Argentínában látta meg a napvilágot, Fidel Castro 1959-ben „született” kubai állampolgárnak nyilvánította. A kubai forradalom egyik legendás vezetője, később a kubai Nemzeti Földreform Intézet, majd a Kubai Nemzeti Bank elnöke, 1961-1965 között ipari miniszter volt. Egy kudarcot vallott kongói kísérlet után Bolíviába próbálta meg a kubai forradalmat „exportálni”, de a hatóságok elfogták és kivégezték.

Korabeli és mai politikai megítélése egyaránt ellentmondásos. Rajongói a humanista forradalmárt látják benne, erkölcsi szigorát, az emberi méltóság és szabadság iránti elkötelezettségét méltatják, baloldali bírálói forrófejű politikai kalandornak, jobboldali ellenfelei hidegvérű tömeggyilkosnak tekintik. Dél-Amerikában sokan egyfajta apokrif szentként tisztelik (San Ernesto de La Higuera, San Chí).

A SZTÁLINIZMUS

A sztálinizmus kifejezés a marxizmus–leninizmus ideológiájának a Sztálin által kifejlesztett elméleti és gyakorlati változatát jelenti.

Sztálin önmagát sohasem nevezte sztálinistának, hanem marxista–leninistának. Ez a helyzet a sztálinistákkal is, akik szintén marxista–leninistának tartják magukat, és nem sztálinistának. A sztálinisták és sokan mások szerint a sztálinizmus nem is létezik, mert szerintük Sztálin marxista–leninista és Lenin hű követője volt, és nem tért le a lenini útról soha.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
VÖRÖS HADSEREG - © 2008 - 2026 - redarmy.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat